Ezúttal néhány olyan mangát említenék meg, amelyek nemrég indultak vagy még nem érték el a 100 részt sem.

Ajin: http://mangafox.me/manga/ajin/

A jelenben járunk annyi különbséggel, hogy az 1980-as években felfedeztek egy mutáns emberi fajt, az ajint. Egyelőre egyetlen ismertetőjelük, hogy minden sérülést képesek regenerálni, ezért nehéz megállapítani, hogy ki ajin és ki nem. Mivel kevés azonosított példány van belőlük, ezért a kormánya megismert egyedeket azonnal titkos laborokba viszi és válogatott kísérleteket végeznek rajtuk. Ezért aztán amikor a kamasz Sinya döbbenten veszi tudomásul egy baleset után, hogy ő is ajin, rémült menekülésbe kezd.

Ez már egy felnőttesebb, komoly manga, sok erőszakkal, izgalmas és realisztikus akciójelenetekkel, némi filozofálgatással. Idővel egy kicsit túlságosan fantasyvá válik, de a főgonosz egy elég izgalmas karakter.

Blind Faith Descent: http://mangafox.me/manga/blind_faith_descent/

2016 óta nem jött ki új rész, úgyhogy nem tudom folytatódik-e még. Egy ókori egyiptomi jellegű világban főhősünk a nagyfarkú Zion, aki ugyan rabszolga, de odavan érte a hercegnő. Még azt is megengedi neki, hogy ideje egy részében mágiát tanuljon. Nem is sejti,hogy Zion egy nemrég kiirtott mágus törzs egyik utolsó túlélője, aki azért tanul, hogy bosszút állhasson. Bár tehetséges, erejében az igazi ugrást az jelenti, amikor szert tesz a démonlélekre, a több korábbi mágus lelkét és erejét tartalmazó ereklyére...

Nem ajánlott. A helyzetek, a karakterek nem elég kidolgozottak. Annyiban érdekes lehet, hogy nem egy "erőből" varázsló a főhősünk, hanem a gyengébbnek tartott méreggel harcol.

Boruto: http://mangafox.me/manga/boruto_naruto_next_generations/

Már említettem a Naruto során, hogy a sorozat folytatódik, ezúttal a fiával a főszerepben. A világ Narutónak hála békés, amíg váratlanul fel nem bukkannak az előző sorozat főellenségének fajtársai...

Sajnos egyelőre nincs meg benne a Naruto komolysága, komorsága, ezért egyelőre nem ajánlom.

Gosu: http://mangafox.me/manga/gosu

Szintén egy leánysorozat, a Yongbié. Gangot kb. húszéves koráig a világtól elzárva edzi idős mestere, hogy majd bosszút álljon az őt eláruló tanítványain. A mestere halála után Gang neki is áll felkutatni őket, de mivel régen történt az eset, már mind halottak... Jobb híján beáll egy fogadóba kifutófiúnak, ahol az átutazók miatt mindig belekeveredik valamibe.

Kicsit életképszerű, a Yongbi humorosabb oldalát domborítja ki. A poénok alapja, hogy Gang megjátssza, hogy nem erős és hogy semmiről nem tud semmit. Ez még kevés ahhoz, hogy ajánlott legyen, de egynek elmegy, szórakoztató.

Inu Yashiki: http://mangafox.me/manga/inu_yashiki/

Inu Jasiki a koránál sokkal leharcoltabb külsejű férfi, nem tud kiállni magáért, ezért mindenki belerúg, még a családja is. Kétségbeesése akkor éri el mélypontját, amikor kiderül hogy gyomorrákos és már csak hetei vannak hátra. Egy éjjel a parkban azonban egy idegen űrhajó száll le előtte és egy másik, közelben tartózkodó fiatal, Hiro előtt. Másnap mindketten különös dolgokat kezdenek tapasztalni: testük már egy roboté. Inu Jasiki új képességeit a gyengébbek védelmére fordítja, Hiro azonban sorozatgyilkosságba kezd...

A manga épp most ért véget. Alkotója ugyanaz, aki a Gantzot is készítette (erről majd később), ezért nagyon hasonló a hangulata. Inu Jasiki karaktere egyértelműen Kuroszava Élnijének öregje. Izgalmas, tartalmas, de kicsit elnyújtott az én ízlésemnek. Érzek benne némi önéletrajzi hatást is, a szerző talán az apjától búcsúzott ezzel. Nem váltja meg a világot, de egynek jó.

Singeki no kjodzsin: http://www.shingekinokyojin.tv/

Egy középkorivá süllyedt apokaliptikus világban az emberiség megmaradt része évszázadok óta békében él hatalmas falak mögött, amelyek megvédik őket az óriás, emberevő titánoktól, akik annak idején legyőzték az emberiséget. Történetünk kezdetén egy soha nem látott méretű titán tűnik elő a semmiből és lerombolja a falat, így a titánok beözönlenek és pusztításba kezdenek. Főhősünk, Eren bosszút esküszik és csatlakozik az elit alakulathoz, amely megpróbál szembeszállni a titánokkal...

A 2013-as év sikeraniméje mangaként csak egy véresebb sonen volt, az anime változat azonban kidomborította az erényeit: jobban átjön, mennyire groteszkek és horrorisztikusak a titánok, jobban ütnek a fordulatok és a zenéje eszméletlenül ütős. Nekem ez a varázs elszállt a második évadra, de ezzel együtt is lebilincselő élményt nyújt, ha nem is egy túl mély alkotás. Ajánlott.

Alaphelyzet

A 16. század végén járunk. A verekedős természetű Muszasi egy egyszeri falusi gyerek, aki harcos szeretne lenni legjobb barátjával, Matahcsival. Félreértésből és önvédelemből végez néhány banditával, ezért a fejét követelik a rá amúgy is haragos helyiek, így Muszasi vándorrá válik, hogy egyre erősebb harcosokon tesztelje magát...

Vélemény

Muszasi létező személy, az egyik leghíresebb szamuráj, fő műve pedig, Az öt elem könyve a mai napig fontos erkölcsi-filozófiai iránymutató a japánoknak. A történet Muszasi életútját hivatott bemutatni, ahogy a forrófejű, ösztönös harcosból eljut a megvilágosodott bölcsig. Teszi mindezt akciódúsan, modern módra túlzóan, ugyanakkor időnként transzcendensen is filozofálgatva, ezért egyáltalán nem csak kamaszoknak szóló csihi-puhi. Gyenge pontjai a mellékszálak, mellékkarakterek, na meg persze Muszasi kevésbé realisztikus bemutatása.

A legnagyobb probléma vele, hogy a szerzője a manga miatt díjesőben részesült, emiatt viszont aztán lazára vette a figurát és úriasan szólva baszik újabb fejezeteket kiadni. Az eddigi bő 300 részt mintegy 20 év alatt hozta csak össze, és több mint egy éve nem jelent meg új rész... Ettől függetlenül természetesen ajánlott, végre egy értelmes, szerethető manga.

Alaphelyzet

Újfent egy középkori fantasy világban járunk. Egy fiatal, nemtörődöm, laza férfi lovagol be egy faluba, maga után vonszolva a világ egyik legerősebbjének tartott bandavezért, Goo-hwit. Mindenki elképedve hallgatja Yongbit, nem tudják elképzelni, hogyan lehetett képes rá. Kiérve a faluból, rá is támad egy csapat, de könnyedén visszaveri őket, szóval talán mégsem teljesen véletlen... Az éjjel a folyó, mely mellett letáborozott, egy gyereket sodor partra. Miután magához tér, arra kéri Yongbit, kísérje el a fővárosba, hogy megvédje az úton, fizetségül pedig egy aranyamulettet ad. A fővárosba érve váratlanul Yongbi életére törnek. Mint kiderül, az amulett nem egy egyszerű ékszer, hanem kulcs egy misztikus helyhez, tele kincsekkel és egy mindent legyőző karddal. De miért adta neki oda a kisfiú ennek tudtában...?

Vélemény

Annyiban különbözik főhősünk a többi mangáétól, hogy ő már eleve erős. Nem fejlődik, hanem a rejtélyt göngyölíti fel, illetve megismerjük lassanként titokzatos múltját is. Másik pozitívuma, hogy sok benne a humor, aminek alapja a mohóság, egy kanos ló, illetve a sértett büszkeség, a titkolózás. A karakterek amúgy nem igazán bonyolultak és nem hordoz üzenetet sem a történet.

Lehet hogy be fogok vezetni egy harmadik értékelési kategóriát is, mert a Kingdommal együtt ez a kb. elmegy szintet hozza. Nem életre szóló élmény, de szórakoztató.

Alaphelyzet

Egy alternatív középkori fantasy jellegű világban járunk, ahol a sivatagi Julian a törzsfőnök fia. Keményen edz, mert szeretné megbosszulni anyja halálát. Ebben a világban a sivatag veszélyesebb részein óriási szörnyek élnek, amelyek tartalmaznak egy-egy drágakövet. Ennek a kereskedelméből tartják fenn magukat a törzsek, de a szörnyvadászat nehéz feladat, ezért mindenki igyekszik erős harcossá válni. Váratlanul a világukba csöppen egy másik dimenzióból a nagy erejű Noja, aki tanítványául fogadja Juliant, így a fiú gyorsan fejlődni kezd. Ahogy Julian nő és erősödik, egyre jobban belelát és belevonják a törzsi, birodalmi és egyéb konfliktusokba, míg Nojának is újabb dimenziókba kell mennie... Julian jelenleg azon fáradozik, hogy egyesítse a sivatagi törzseket, ezt pedig a Red Storm nevű zsoldos elit alakulat létrehozásával tervezi megvalósítani.

Vélemény

Alapvetően ez is ugyanazokkal a sonenes sablonokkal dolgozik, mint a többi manga/manhva: adott a fiú, aki valamiért erősebb akar lenni, és az is lesz. Pozitívum a sokszínűbb világ, ahol van városi környezet, isteni szféra és még más dimenziók is, ezek között pedig kicsi az átjárás, így új környezetbe kerülve kicsit érdekesebbé válik, hogy mire képes főhősünk. Az ellenfelek sem feltétlenül gonoszak, és ahogy Julian fejlődik, úgy mi is egyre magasabb és bonyolultabb szintű konfliktusokat ismerünk meg - de azért nem túl bonyolultakat.

Mivel nincsen központi témája, és gyakorlatilag ez is a szokásos kamasz-akció kategóriát gyarapítja, nem ajánlom, nem leszel tőle gazdagabb. A karakterek egyszerűek, bár legalább sokfélék. Van benne némi humor, de elsősorban akció.

Alaphelyzet

A 13. század első felében, Koreában járunk. Kwon rabszolga, de ennek ellenére rendkívül jártas a harcművészetekben, apja ugyanis szintén született tehetség volt, és továbbadta fiainak tudását. Apja halála után bátyja nevelte, amíg meg nem gyilkolták Kwon szeme láttára. Az akkor még gyerek Kwon bosszút esküszik, ezért edz folyamatosan. Mostani gazdája nem bánik jól vele és visszaél erejével, állandóan párbajokra küldi, ahol fogadásokkal szedi meg magát, hiszen Kwon legyőzhetetlen apja technikáinak köszönhetően. De nemcsak ezt örökölte tőle, hanem a tisztességet is, aminek köszönhetően hamar egyre magasabb körökből szállnak rá, hiszen szembeszáll akár a hatóságokkal is, hogy barátait védje...

Vélemény

Nagyon gyenge, gyerekeknek való. A világa fekete-fehér, a karakterek egysíkúak, a helyzetek folyamatosan ismétlődnek: Kwon az utolsó pillanatban közbelép és megment mindenkit, miközben egyre közelebb kerül bosszújához. Úgy látszik ezekre vagyok rákattanva, mert sok más mangával ellentétben ezt nem tudtam abbahagyni. Amiben némiképp érdekes, hogy mindezt valós történelmi környezetbe helyezi, Korea mongol inváziója idejére, úgyhogy a Kingdomhoz hasonlóan ez is alkalmas lehet történelemtanulásra, bár itt jóval kevesebb az udvari intrika.

Mivel nélkülöz szinte mindenféle komoly tartalmat, és csak a verekedésre összpontosít, egyáltalán nem ajánlom. Némi történelmi ismeretet közvetít ugyan, de filozófiai, komolyabban vehető erkölcsi üzenete nincs, és még az akciójelenetek vagy a sokszínű karakterek se ellensúlyozzák ezek hiányát igazán.

Alaphelyzet

A Dragon Ball, azaz a sárkánygömb olyan mágikus tárgy, amiből ha összegyűjtik mind a hetet, teljesül egy kívánság. Az egyik ilyen gömb főhősünknél, a harcművész kisfiú Son Gokunál van, de nem tud képességéről. Egészen amíg össze nem fut Bulmával, a gömbök után kutató tudós lánnyal, ezután pedig együtt indulnak a többi nyomába. Csakhogy mások is a sárkánygömböket akarják minden áron: először a Vörös Szalag katonai szervezettel kerülnek szembe, majd egy ősi démonnal, de Son Goku a folyamatos edzéseinek köszönhetően mindenkit legyőz. A következő sorozat, a Dragon Ball Z öt évvel később játszódik, Son Goku már családos ember, amikor váratlanul a sárkánygömbök miatt földönkívüliek érkeznek, a csillagharcosok. Bár mint kiderül, Son Goku egy közülük, ő már földi lénynek tekinti magát és szembeszáll velük és vezérükkel, a csillagharcosokat is elnyomásban tartó Dermesztővel. Később direkt az ő megölésére létrehozott androidokkal is meg kell küzdenie, valamint az egész világot terrorizáló dzsinnel, Buuval. Újabb négy évvel később, a Dragon Ball Super c. sorozatban újabb váratlan helyről érkezik veszély: hosszú alvás után felébred a pusztítás istene, Beerus, és épp a Föld felé veszi az irányt... Egy évvel később, a Dragon Ball GT c. sorozatban újabb földönkívüli veszély jelenik meg a parazita lény, Baby személyében, majd a túl sokat használt sárkánygömbök gonosz démonként életre kelnek...

Vélemény

Az egyik legalapvetőbb és legnagyobb hatású sonent 1997-ben kezdte vetíteni az akkor még frissen induló RTL Klub délutáni matinéként (mert hát rajzfilm, tehát gyereknek való...), és hamar kedvenc gimi utáni elfoglaltságommá vált a maszturbálás mellett :D.  Izgalmas, fiúsan verekedős, egyre fejlődő Son Goku a tökéletes kikapcsolódás egy kamasznak. Nem ez volt az első animém, de talán ekkor tudatosult bennem először, hogy ez egy másik kultúra terméke, hiszen egy egészen változatos világot kaptunk egy kamasznak kellő mennyiségű erőszakkal és szexuális utalásokkal, ami a nyugati tini sorozatokra nem jellemző. Ez lett a veszte is a sorozatnak, aki elég idős, az emlékezhet rá, hogy mekkora balhé volt belőle amikor egy túlbuzgó szülő elérte, hogy levegyék a műsorról túlzott erőszakossága miatt, ami miatt aztán az ország tinijei egyként jajdultak fel. De visszatérve a sorozatra magára, Son Goku a sárkánygömböket kutatva újabb és újabb helyekre jutott el, ahol mindig találkozott valami vagy valaki különlegessel, és ezt beépíthette harctudásába, személyiségébe, miközben kellően humoros is volt. Nem mennyiségileg, hanem minőségileg fejlődött. Son Goku aztán felnőtt, és Dragon Ball Z során a minőségi edzést egyre inkább felváltotta a mennyiségi, sokkal kevesebb humor és kreativitás került a történetekbe, erőltetetté és önismétlővé vált, különösen a Dermesztő utáni részekben. Jól látható volt, hogy megpróbálták kiváltani őt a fiával, unokájával, de mindegyik bukás volt, mindenki Son Gokut szereti.

Son Goku izomagyú, de szeretetreméltó karaktere a sorozat lelke, azonban a Dragon Ball Z-től kezdve egyedül már csak ez viszi a történetet. Ettől függetlenül épp a Dragon Ball Z-nek akkora hatása és népszerűsége van, hogy lehetetlen figyelmen kívül hagyni, szóval az első két sorozat azt hiszem kötelező darab.

Alaphelyzet

A világot ezúttal varázslók uralják, akik a misztikus mana energia segítségével midenféle varázslatokra képesek az emberek... legalábbis akiknek van manájuk. Főhősünknek, Astának ugyanis egyáltalán nincs, ellentétben gyerekkori barátjával, Junóval, aki született zseni. Ennek ellenére Asta keményen edzi testét jobb híján, hogy egyszer majd ő legyen a birodalom legfőbb mágusa. Eljön a nagy teszt napja, ahol az arra érdemes 15 évesek egy ceremónia keretében varázskönyvet kapnak, pontosabban a varázskönyvek választják ki őket. Mindenki meglepetésére Asta is kap könyvet, ám az övé nem varázskönyv, hanem antivarázskönyv, amellyel semlegesteni képes bármilyen varázslatot...

Vélemény

Ugyanaz a gyermeteg, idegesítő főszerplő és sztori, mint a Dragon Ball vagy bármelyik más tipikus sonen esetében: Asta mindentől kiabáló, a végsőkig küzdő, tehetségtelen figura akiben mégis van valami különleges. Küönösebb fő témát nem fedeztem fel benne egyelőre, leszámítva a klisés küzdeni akarást. Pozitívum és negatívum is egyben a rengeteg karakter, amit felsorakoztat, olvasó legyen a fotelében, aki képes mindet fejben tartani. Ezek közül néhányan szerencsére nem sablonosak, a többség viszont sajnos eléggé az.

Ennél több szót nem érdemel, tulajdonképpen nincs miért nagyon szeretni, ennek ellenére népszerű, és én s követem... Nem ajánlott.