Alaphelyzet

A Dragon Ball, azaz a sárkánygömb olyan mágikus tárgy, amiből ha összegyűjtik mind a hetet, teljesül egy kívánság. Az egyik ilyen gömb főhősünknél, a harcművész kisfiú Son Gokunál van, de nem tud képességéről. Egészen amíg össze nem fut Bulmával, a gömbök után kutató tudós lánnyal, ezután pedig együtt indulnak a többi nyomába. Csakhogy mások is a sárkánygömböket akarják minden áron: először a Vörös Szalag katonai szervezettel kerülnek szembe, majd egy ősi démonnal, de Son Goku a folyamatos edzéseinek köszönhetően mindenkit legyőz. A következő sorozat, a Dragon Ball Z öt évvel később játszódik, Son Goku már családos ember, amikor váratlanul a sárkánygömbök miatt földönkívüliek érkeznek, a csillagharcosok. Bár mint kiderül, Son Goku egy közülük, ő már földi lénynek tekinti magát és szembeszáll velük és vezérükkel, a csillagharcosokat is elnyomásban tartó Dermesztővel. Később direkt az ő megölésére létrehozott androidokkal is meg kell küzdenie, valamint az egész világot terrorizáló dzsinnel, Buuval. Újabb négy évvel később, a Dragon Ball Super c. sorozatban újabb váratlan helyről érkezik veszély: hosszú alvás után felébred a pusztítás istene, Beerus, és épp a Föld felé veszi az irányt... Egy évvel később, a Dragon Ball GT c. sorozatban újabb földönkívüli veszély jelenik meg a parazita lény, Baby személyében, majd a túl sokat használt sárkánygömbök gonosz démonként életre kelnek...

Vélemény

Az egyik legalapvetőbb és legnagyobb hatású sonent 1997-ben kezdte vetíteni az akkor még frissen induló RTL Klub délutáni matinéként (mert hát rajzfilm, tehát gyereknek való...), és hamar kedvenc gimi utáni elfoglaltságommá vált a maszturbálás mellett :D.  Izgalmas, fiúsan verekedős, egyre fejlődő Son Goku a tökéletes kikapcsolódás egy kamasznak. Nem ez volt az első animém, de talán ekkor tudatosult bennem először, hogy ez egy másik kultúra terméke, hiszen egy egészen változatos világot kaptunk egy kamasznak kellő mennyiségű erőszakkal és szexuális utalásokkal, ami a nyugati tini sorozatokra nem jellemző. Ez lett a veszte is a sorozatnak, aki elég idős, az emlékezhet rá, hogy mekkora balhé volt belőle amikor egy túlbuzgó szülő elérte, hogy levegyék a műsorról túlzott erőszakossága miatt, ami miatt aztán az ország tinijei egyként jajdultak fel. De visszatérve a sorozatra magára, Son Goku a sárkánygömböket kutatva újabb és újabb helyekre jutott el, ahol mindig találkozott valami vagy valaki különlegessel, és ezt beépíthette harctudásába, személyiségébe, miközben kellően humoros is volt. Nem mennyiségileg, hanem minőségileg fejlődött. Son Goku aztán felnőtt, és Dragon Ball Z során a minőségi edzést egyre inkább felváltotta a mennyiségi, sokkal kevesebb humor és kreativitás került a történetekbe, erőltetetté és önismétlővé vált, különösen a Dermesztő utáni részekben. Jól látható volt, hogy megpróbálták kiváltani őt a fiával, unokájával, de mindegyik bukás volt, mindenki Son Gokut szereti.

Son Goku izomagyú, de szeretetreméltó karaktere a sorozat lelke, azonban a Dragon Ball Z-től kezdve egyedül már csak ez viszi a történetet. Ettől függetlenül épp a Dragon Ball Z-nek akkora hatása és népszerűsége van, hogy lehetetlen figyelmen kívül hagyni, szóval az első két sorozat azt hiszem kötelező darab.