Régen nevettem ilyen jót. A cikkben le van írva minden, nincs hozzáfűznivalóm. Másik videó itt.

Alaphelyzet

1600-ban a japán történelem egyik legvéresebb és meghatározó csatája, a szekigaharai csata után a győztes fél egyik befolyásos alakja szeretné elkerülni a későbbi vérontásokat, ezért az egyik legtehetségesebb, hasonlóan gondolkodó harcosát megbízza, hogy a következő tíz évben néhány árván maradt csecsemőt képezzen ki bérgyilkosnak. A cél, hogy legyen egy ütőképes csapat, amelyik képes likvidálni az ellenséges hadurakat, hogy ezzel elejét vegyék az újabb polgárháborúknak. A történet kezdetén az addigra 10-12 éves gyerekek a külvilágtól elzártan élve befejezték a kiképzést, köztük az egyetlen lány Azumi is. Nekiindulnak teljesíteni a küldetéseket és közben rácsodálkoznak a világ dolgaira, de rövid időn belül már csak Azumi marad életben...

Vélemény

A többszörösen díjazott manga témája azzal indul, hogy a vezetők kiiktatásával, azaz némi piszkos munkával számos emberélet megmenthető, aztán ahogy Azumi kapcsolatba lép a külvilággal, különböző élethelyzetekkel, nézetekkel, a kép kezd árnyaltabbá válni. Kissé monotonná válik amiatt, hogy rendszerszerűen elveszíti valamelyik szerettét Azumi, de ez tartja fenn egyben a tragikus hangulatát is. Ront az életszerűségén, hogy Azumi szinte legyőzhetetlen. Látszik, hogy a szerző élvezi Azumi ébredező szexualitását, szívesen mutatja meztelenül. Kicsit sterilnek érzem mind az ábrázolás, mind a tartalmat. Hiába mutat meg dolgokat, azokat elnagyolva, nem realisztikusan teszi. Szóval ez megint tipikusan az a szeinen (felnőtt) manga, ami csak azért 18+, mert van benne vér meg csöcs, a mögötte meghúzódó sztori továbbra is inkább kamaszos.

Önmagában ez nem lenne humor kategória, de annyira fura magyar nyelvet hallani egy nagy, amerikai filmben, hogy az ember nem tud nem vigyorogni rajta... főleg ha nem a sztorihoz illik, hanem csak kellett egy egzotikusan hangzó nyelv.

Nemrég a comment:com bukkant hasonló jelenetre egy sorozatban, amit azóta már eltávolítottak, de a mai világban nem nehez megtalálni máshol az adott részletet ;) Vagy itt van ez. Meg ez.

Az eredetileg blues dalnak szánt számot William Garrett írta 1961-ben, majd továbbadta a Marvelettes egyik tagjának, aki doo-wopizálta. Ezután pár emberen még átment, mielőtt felénekelték. A Marvelettes egy gimis szakkörből született egyébként, és az előbb említett tag már ki is lépett belőle, mire felvették a slágert - ekkor azonban még mindig középiskolások voltak. Ez volt az első top 1 dala a korábban már említett, fekete zenészeket futtató Motownnak. Később feldolgozta a Beatles és a Carpenters is, de lényegesen gyengébbek a kamaszlányok előadásánál.

A dalt 1966-ban írta Barrett Strong és Norman Whitfield a Motown kiadónak, ami a "fekete" zene fellegvára volt 1959-es megalapítása óta. Mivel nem kifejezetten Gaye-nek írták a dalt, a kiadó több szerződött előadójával felvették, érdekes meghallgatni őket. Nem egyszerű feldolgozások, hanem más-más módon előadott dalok ezek. Az egyik ilyen interpretáció Marvin Gaye-é, az övé lett a legsikeresebb, és nem véletlenül, itt jön ki a legjobban az összhatás. Gaye-t 1984-ben, 44 éves korában lőtte agyon apja egy családi veszekedés közben.

1965-ben írta meg a Sonny & Cher férfitagja, a hippimozgalom egyik korai darabjaként tartják számon az egymásnak felelgetős dalszövegű zenét. Rengeteg filmben szerepelt és számos feldolgozást ért meg. Ez volt mindkettőjük első, debütáló slágere, bár Sonny ekkor már elmúlt harminc és nem ez volt az első szerzeménye. Később összeházasodtak, majd el is váltak, ami persze az együttes végét is jelentette, bár nem azonnal. Sonnynak sikerült képviselőként is bejutni később az országgyűlésbe, de nem tölthette ki idejét, mert síbalesetben elhunyt 1998-ban. A dal egyik legerősebb pontja maga Cher, az ő hangja nélkül messze nem lenne ennyire ütős. Gondolom nem kell bemutatni a pályafutását, igazi popsztárrá és filmsztárrá is vált idővel, ráadásul azon kevés előadók közé tartozik, aki rendszeresen képes kijönni egy slágerrel több évtizeden keresztül.

A dalnak még két sikeresebb feldolgozása született, az egyik a brit reggaezenekar UB40-tól, a másik magától Chertől 1993-ból egy paródialemezen, amely annak ellenére meg tudta őrizni erejét, hogy szólóban adta elő. Akit esetleg érdekel a Beavis és Butt-head, itt unánanézhet.

Eredetileg az 1955-ös Unchained c. film zenei témája volt, innen a cím. Szerzője az az Alex North, aki többek között A vágy villamosa, a Spartacus vagy a Nem félünk a farkastól filmzenéjét is írta. Ez vált az egyik leggyakrabban feldolgozott dallá, mintegy 1500 változata létezik; már az 1950-es években is négy előadó ért el vele toplistás helyezést, legismertebbé azonban az 1965-ös Righteous Brothers-féle előadás vált (de még így is slágerlistás változatai voltak a dalnak az 1990-es években, főleg a Ghost c. filmnek köszönhetően). A Righteous Brothers pont a legfontosabb pontos, a dalvégi csúcsponton változtatta meg az eredeti verziót, dobva rajta még egyet - ettől ez a legjobb.

Most először az "eredeti" mellé kirakok egy feldolgozást is, ugyanis nagyon szeretem a U2 1989-es változatát is, ami a U2 kezdeti, energikus korszakához tök jól passzol.

A viccgyűjtemény nem egy vicces dolog, ha nincs jól csomagolva. Számtalan rossz példa létezik, a jóra pedig álljon itt most a Schimán videója, akik néhány viccel indítottak, aztán elkezdték őket variálni, míg teljesen elborulttá nem vált az egész.

Az eredeti dal a Beatles-é 1967-ből, de ha csak ennyi lenne, akkor nem lenne most itt ez a poszt. Joe Cocker ugyanis 1968-ban feldolgozta, lelassította és kapott egy erőteljesebb, pszichedelikus hangzást (a Led Zeppelin és a Procul Harum közreműködésével). Ezen dobott még egyet az 1969-es woodstocki előadása, ahol nyilván megtette a hatását a drog, mert jól láthatóan önkívületi állapotban énekel. Sőt, ennek az előadásnak tulajdonítják a léggitározás népszerűségét is. Sokat segített az ismertségén, hogy szerepelt a fesztiválról szóló dokumentumfilmben és hogy egy népszerű tévéműsor főcímdala volt később. Cocker kemény dohányosként tüdőrákban hal meg 2014-ben.

Bár zene kategóriában "indítottam" ezt a dalt, az alábbi videó miatt simán beletartozik a humorba is. Cocker nem igazán artikulált, így aztán az előadás tekinthető az egyik első misheard videónak, azaz amikor félreérthető a dalszöveg, és szándékosan egy viccesebb jelentést feliratoznak. Ilyen a mi Szívósszemű Mártánk, de ez sokkal jobb :)

Little Richard másik örökzöld energiabombája, a rock and roll egyik első és legmeghatározóbb dala. Ugyanazokat tudom róla elmondani, mint a Long Tall Sallyről, de kiegészítésként egy kis érdekesség: legutóbb nem írtam, de Little Richard kőbuzi meleg. Hogy mennyire az, megmutatja a dal eredeti szövege, ami egy férfifenék megfelelő használatáról szól :D

Tutti Frutti, good booty
If it don't fit, don't force it
You can grease it, make it easy

----------------------------------------------------------------------------------------------------

Ápdét 2021: Little Richard 2020-ban, 87 évesen elhunyt.