Az eredeti dal a Beatles-é 1967-ből, de ha csak ennyi lenne, akkor nem lenne most itt ez a poszt. Joe Cocker ugyanis 1968-ban feldolgozta, lelassította és kapott egy erőteljesebb, pszichedelikus hangzást (a Led Zeppelin és a Procul Harum közreműködésével). Ezen dobott még egyet az 1969-es woodstocki előadása, ahol nyilván megtette a hatását a drog, mert jól láthatóan önkívületi állapotban énekel. Sőt, ennek az előadásnak tulajdonítják a léggitározás népszerűségét is. Sokat segített az ismertségén, hogy szerepelt a fesztiválról szóló dokumentumfilmben és hogy egy népszerű tévéműsor főcímdala volt később. Cocker kemény dohányosként tüdőrákban hal meg 2014-ben.

Bár zene kategóriában "indítottam" ezt a dalt, az alábbi videó miatt simán beletartozik a humorba is. Cocker nem igazán artikulált, így aztán az előadás tekinthető az egyik első misheard videónak, azaz amikor félreérthető a dalszöveg, és szándékosan egy viccesebb jelentést feliratoznak. Ilyen a mi Szívósszemű Mártánk, de ez sokkal jobb :)