Alaphelyzet
Középkori fantasy Kína(-féleség). A Hsziao-klán fiatal zsenije, Jan elveszíti anyját, csak egy nyaklánc marad utána emlékbe. Ezzel nagyjából egy időben Jan reményteli zseniből egyre gyengébbé válik, mintha elhagyná az ereje. Ellenségei ezt ki is használják, csak a szerelme, Hszün'er tart ki mellette végig. Aztán váratlanul egy kritikus megmérettetés előtt az anyai nyakláncból szellem bújik elő: kiderül, hogy egy nagy mester lelke menekült a nyakláncba, aki eddig Jan erejét szívta el, hogy mostanra manifesztálódhasson. A szellem azt kéri, hogy Jan találjon neki testet, cserébe növendékévé fogadja, és mivel most már Jan erejét sem kell elszívnia, fordul a kocka, főhősünk újra a legerősebbek közé kerül. Persze a világ nagy és veszélyes, nem könnyű megfelelő testet találni...
Élmény
Tipikus nyakló nélküli sablonsztori, ami alatt azt értem, hogy a szokásos sablontörténet-ívből (főhősünk egyre erősebb lesz) még az az iparművészeti igényesség is hiányzik, hogy dramaturgiailag jó ütemben adagolják a fejlődést. Tökéletesen illik a világunkhoz, ugyanez megfigyelhető más szórakoztatóipari termékekben is, hogy azonnal adagolják a kielégülést, folyamatos az akció, a poénok, az életveszély, a nagy fordulatok, ami persze kontraproduktív (vagy csak én vagyok öreg és lassú), hiszen nincsenek a helyzetek felépítve, nincs időnk átélni őket. Ez idegesítő, de akkor meg minek olvasom, igaz? Mert még így is működik annyira, hogy jobb híján várjam a következő részt. Szomorú. Ha van erénye, az az, hogy időnként ledönti a negyedik falat és önreflexív tud lenni. Érdekesség, hogy készült belőle élőszereplős sorozat is.
