Alaphelyzet

A kamasz Gangryong állandóan összeverekszik mindenkivel, és addig megy neki a nála erősebbeknek, míg végül fel nem nő hozzájuk. Egy alkalommal "Villámló Tigris" segíti ki, akinek erejét felismerve azonnal tanítványául szegődne. A tigris azonban vonakodik, mert nem hétköznapi harcművész: képes a magában lévő energiát elektromossággá alakítva emberfeletti támadásokra is. Ezzel egy új világ nyílik ki Gangryong előtt, aki nem is sejtette eddig, hogy a harcművészek között gyakorlatilag polgárháború zajlik: a hagyományőrzők a mester-tanítvány viszonyban és az egyéni képességekben hisznek, míg az "Egyesület" azon van, hogy a belső energiát mesterségesen előállítva felpumpálják tagjaik erejét és a hagyományos stílusokat elemezve egy hatékonyabb technikát fejlesszenek ki. Egy nap a hagyományőrző tigrist az Egyesület megöli, Gangryongot pedig saját iskolájukba hurcolják. Ez mind a két félnek jó, hiszen Gangryong profi körülmények között fejlődhet és idővel megbosszulhatja mesterét, az Egyesület pedig ellesheti az elektromosság technikáját...

Élmény

Szokásos sonen, persze mit várok, amikor kifejezetten ilyenekre keresek rá :D De hazudok, mert volt pár kellemes meglepetés. Gangryong egy tipikus Goku, nem okos, de kitartó, viszont a történet folyamán egyre kevésbé lesz fókuszban, és ez jót tesz a történetnek, mert komplexebb cselekményt kapunk azzal, hogy több szereplő egyenrangúvá válik vele (és kapunk egy meglepő fordulatot a végére). A másik nagy pozitívum, ami szorosan kapcsolódik ehhez, hogy nincs tisztán jó és rossz oldal. Gangryong miatt a hagyományőrzők felé hajlunk ugyan, de a végére kiderül, hogy senki sem jobb a másiknál, legalábbis ami a motivációt (azaz veritas = igazság) illeti. Szóval a sablonos kamaszképregények után ez némileg felüdülés volt, ha nem is mert túlságosan eltérni tőlük. A rossz hír, hogy az első rész után vége szakadt (állítólag összeveszett a szerzőpáros), így kissé lezáratlan maradt, de talán jobb is így.