Nem akartam erről külön írni, de rendszerint magával ragad mégis a versenyszellem, hiába tudom, hogy alapvetően egy gagyi műsorról van szó. Nem is a dalokat szeretem benne, hanem az élő műsor varázsát, főleg amikor a pontozásos körkapcsoláshoz érkeznek, amikor minden ország egy-egy műsorvezetője bejelenti, ki hány pontot kapott. Ez némileg átalakult az elmúlt években sajnos, mert iszonyat szórakoztató volt látni a bénázásokat, az ideges házigazdákat, akiket szorított az idő, a vicceskedni próbáló bejelentkezőket, na és persze mindig volt pár különc alak is. Sajnos ez most elmaradt, nem volt senki sem kiemelkedően zavarbaejtő. Úgyhogy beszéljünk csak a dalokról.

Szokás szerint unalmas sablon-hegyek és völgyek váltogatták egymást. Minden dalnak voltak jó pillanatai, de ritka volt az, amit végig is tudtam hallgatni (ezzel együtt is MIND sablonos volt). Többen próbálkoztak cukiskodni, ez legjobban a litván Ieva Zasimauskaitenek sikerült, akinek a dala nem volt nagy szám, de a visszafogott, halk, sírásba-nevetésbe fúló előadásmód intimmé tette.

A briteknek sikerült akaratukon kívül maradandót alkotni azzal, hogy valaki berohant és beleaktivistáskodott valamit a mikrofonba, de nem akasztotta meg őket a közjáték. Aztán jött pár dal, amiről azt hittem, hogy tetszik, de most visszahallgatva őket... nem. Ezzel el is érkeztünk a magyar versenyzőhöz, és nyilván elfogult vagyok, de azt hiszem ez is maradandó a maga módján. Nem a dal jó, de az Eurovízióban (vagy akár a köztévén vagy bármelyik magyar csatornán) ennyire hardcore rockzene szerintem még nem volt, különös tekintettel a bridge-re, ami a dallamos rockot hirtelen leviszi screamóba. Hogy mennyire szokatlan ez, jól látni a tucatnyi reakcióvideón, amelyek ellepték a YouTube-ot, hiszen ezen a ponton mindenkinek leesik az álla a váratlan fordulattól. Egy energiabomba volt, a műsor csúcsa, az ezt követő izraeli versenyző harmatgyengének hangzott. Ennek ellenére ő nyert az elsőre meghökkentő kotkodácsolásának köszönhetően, de ezt leszámítva az ő dala is átlagos.

Egy jól tálalt, a csatorna nevéhez méltóan kissé túlgondolt elemzés a magyar dalról: