Az első filmes korszakomat valamikor az 1990-es évek második felében éltem, amikor kiskamaszként videótékába jártam videókazettákat kölcsönözni, többnyire vígjátékokat. Csak húsz év telt el, de teljesen valószerűtlenül hangzik már ez a szituáció, igaz? Ekkor fedeztem fel Mel Brooks-ot, meg az Apáca Show-t. A második korszakom a 2000-es évek második felével jött el, amikor Budapestre költöztem. Kísérletező kedvemben voltam, sok új zenét, sorozatot, animét kezdtem nézni - és a Metacritic alapján filmeket. A harmadik filmes korszakom pedig most érkezett el 2014-ben, de ezt ugye már dokumentálom is. Szóval most következő bejátszás a második filmes korszakomból való, és nem fogom azt mondani, hogy az egész zseniális, de ennek a jelenetnek a párbeszéde majdnem tökéletes. Külön felhívnám a figyelmet a megfelelő helyen bekúszó, baljós zenére :)

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Update: Úristen, de rossz a szinkron.